Amikor 18 éves voltam és New York Cityben laktam, találkoztam egy fiúval. A Gramercy Parknál volt egy lakása, ami furcsának tűnt számomra, mert azon a környéken vagyonos emberek éltek és csak felnőttek rendelkeztek kulccsal a parkhoz. Hét év telt el azóta, és most jövök rá, hogy a fiú biztosan nem volt felnőtt és a lakás sem az övé volt.

De nem ez a lényeg, mert abban az időben éreztem, tapasztaltam a legtöbb felnőtt dolgot. Kaliforniában nőttem fel, így New Yorkban mindig szabadnak és érettnek éreztem magam. Mivel a fiú író volt, megpróbált írni, valószínüleg rólam, gondoltam. Kiderült, hogy nem.

Joan felfedezése

Akárhogyis, ez a fiú adott nekem egy könyvet a könyvespolcáról. A könyv címe: Play It As It Lays. A szerző: Joan Didion. Korábban soha nem hallottam róla, de elkeztem olvasni.

Attól a pillanattól beleszerettem Joanba. Joan Didiont nem csak olvasod. Joan Didion információkkal tölti meg az életed. Olyan helyekre kalauzol el, mint Kalifornia, New York és Hawaii, másképp. Ő megváltoztatja a gyászt és a veszteséget is. Humanizál olyan hírességeket, mint John Wayne és Joan Baez. Arra kényszerít, hogy megértsd, hogy egy újságíró nem csak egy ember, aki híreket közöl, hanem valaki, aki történeteket mesél. Olyan érzetet kelt, mintha ő lenne a saját életének riportere.

Nem az egyetlen nő vagyok, aki ezeket a dolgokat gondolja Joanról és biztosan nem az utolsó. Van azonban egy részem, és úgy gondolom, minden embernek van egy része, aki Joant olvas, és azt gondolja, hogy ő a minden.

Igaz, először olvastam Joan Didiont, mert egy kedves fiú azt mondta, 17 vagy 18 évesen. Az a helyzet, hogy ebben a korban olyan dolgokat csinálsz, hogy az emberek egy bizonyos módon lássanak. Úgy gondolom, ez még 25-26 éves koromban is igaz.

Továbbra is olvasom Joant, mert szeretem az ő szemszögéből látni a világot. Úgy érzem tartozom annak a fiúnak, mert bizonyos értelemben Joan számomra a minden.

Csend volt. Valami valóságos történt: ez volt az élet. Ha tudta volna ezt tartani, képes lenne átvenni a játékot és helyesen cselekedni, bármit is jelentsen ez.

Ez az a vonal, amit az 1970-ben megjelent Joan Didion regényről hallottam. Ugyanebben az évben olyan utazást tett, amely a legújabb, South and West című könyve alapjául szolgált.

New Orleans

A 20-as éveim első felének nagy részét New Orleans-ban töltöttem, egy olyan városban, amelyet gyorsan megszerettem. Azt hiszem, bárki, aki New Orleansban töltött időt, egyetért abban, hogy egy más emberként hagyja el a várost.

A South and West című könyv New Orleanst írja le: 'A rosszindulatú és jóindulatú energia titkos forrása, a pszichikai központ." Úgy érzem, New Orleans egy olyan hely, amely megtalál, megragad és más irányba fordít.

Miután New Orleansban forgattam két szezont az Amerikai Horror Storyban és a harmadik még bizonytalan volt, akkor a The Garden District környékén sétáltam és hortelen késztetést éreztem arra, hogy kihirdessem a hűségemet e furcsa kis helyen. Fél város a vadnyugaton. New Orleans határozottam gyarmati, ahogy Joan fogalmaz. Megálltam az utcán és azt suttogtam: "Visszajövök, hamarosan találkozunk!".

Hat hónappal később visszatértem New Orleansba, hogy filmezzek.

Amíg New Orleansban voltam, úgy éreztem magam, mint egy külföldi. Furcsa volt, hogy vannak olyan emberek, akik egy házban éltek egész életükben, és ismerték a szomszédaikat. Úgy értem, tudtam, hogy ilyan dolgok léteznek, de valaki, aki 12 éven keresztül, évente 5 alkalommal költözött és iskolát váltott, és rengeteg házban élt Los Angelesben, nem voltam tisztában azzal, hogy mit jelent származni valahonnan, kötődni valahová. Nem tudtam, hogy az emberek minden szerdán a barátaikkal vacsoráznak a Clancy-ben és szombatonként isznak a verandán. Hogy az életük a hagyományon és a rutinon alapul.

Mivel gyerekként sokat költöztünk, nem tartoztam szorosan egy helyre sem. Minden alkalommal, amikor elköltöztünk, anyukám azt mondta: "Em, búcsúzz el a háztól!", és elhajtottunk a kocsifeljáróról. Most, az ágyamban, ami a Los Angelesben bérelt házamban van, nem tudok elaludni éjszaka, akkor becsukom a szemem és végigsétálok a francia negyeden, amíg el nem alszom.

New Orleansban be kellett állnom a déli időre, ami azt jelenti, hogy minden háromszor annyi ideig tart. Kávé, vacsora, jó reggelt, jó estét. Nincs olyan, hogy gyorsan. A város általában fagyos hangulatot generál bennem. 'Amikor visszatérek', mindent csak így hagyok ott. Mint egy babaház. Nagyon konfortos, hogy egy hely változatlan marad, amikor visszatérek. Ez megkönnyíti a távozást.

A South and West című könyve végén Joan tesz néhány megjegyzést a hírhedt Patti Hearst-ről, de valójában Kaliforniáról van szó. A hely, ahol élek és felnőttem. E könyv olvasásakor hajlamos vagyok arra gondolni, hogy az élet mások számára egyszerű. New Yorkban születtem, de a szívem, mint Joané is, nyugathoz húz. "Egyszerűen itt könnyű lennem, más helyen nem lenne könnyű." Joan Didion mágikus varázsa az, hogy segít megérteni az életed, otthonod, önmagad és pontosan ezt tette a South and West című könyvben is.

Amikor világossá vált, hogy a Belletrist megvalósul, el kellett döntenem, hogy melyik könyvvel kezdjünk. Tudtam, hogy a South and West 2017. márciusában jelenik meg, mert nyilván benne volt a naptáramban. Az az elképzelés azonban, hogy Joan Didionnal interjút készítsek, olyan dolog volt, amiről eddig csak álmodoztam. Olyan dolognak tartottam, ami soha nem fog megtörténni.

Nagyon ritka, hogy a dolgok a képzeletedől valósággá válljanak. Ám ez a ritka alkalom most megtörtént, elhoztam a Belletrist számára egy interjút Joan Didionnal. Örömmel oszton meg itt a bölcsességeit veletek, hogy emlékeztesselek a végtelen lehetőségekre, amelyek a könyvek világában rejlenek.

 

Mit szólsz hozzá?

Várható volt, hogy nem lesz folytatása Ryan Murphy horror komédiájának, a Scream Queensnek, mely 2 évadot ért meg. Habár jóllehet a sorozat az utólagos megtekintések terén jól teljesített és rendkívül sokszor volt emlegetve a közösségi médián. A FOX is szerette, hogy a fiatalabb közönséget is megszólította.

Ám május 15-én Dana Walden és Gery Newman megerősítették, hogy Ryan Murphy antológia sorozata befejezte pályafutását. " Úgy érezzük ez egy komplett sorozat volt - mondta Newman. - Nem tervezünk visszatérni és több történetet mesélni. Ebben a szezonban nem fogjuk látni a Scream Queenst."

Sokáig azt mondták a FOX vezetői az újságítóknak, hogy a Scream Queens jövője még kérdéses, de felfelé áll a mutatója. A jelek szerint az év folyanán azonban lemondtak a sorozat folytatásáról, amikor több színész is más projektekbe kezdett. Keke Palmer a "Berlin Station" 2. évadát forgatja, míg Lea Michele egy ABC komédiában kapott szerepet.

Emma egy interjúja során (Kim Crawford Rose Launch eseményén adott interjút az EXTRA TV-nek május 9-én) tett egy sejtelmes megjegyzést arra a kérdésre, hogy visszatér-e az Amerikai Horror Story következő évadában. Így még reménykedhetünk, hogy látjuk kedvencünket egy Ryan Murphy sorozatban a FOX csatornán!

Mit szólsz hozzá?

Emma május 9-én részt vett a Kim Crawford által szervezett Rose Launch-on, a Beverly Hills Hotelben. Itt készítettek vele egy interjút, melyben beszélt új projektjéről, a "Little Italy" című filmről, melyben Hayden Christensen oldalán fog játszani. A forgatás május 14-én kezdődött Kanadában.

Emma Roberts kedden este rózsaszín volt, részt vett a Beverly Hills Hotelben Kim Crawford partyán. A színésznő nemrég tért vissza New Yorkból, ahol részt vett a MET Gálán. "Örülök, hogy hazatértem" - mondta. "Ez egy szép nyári esemény, szemben New Yorkkal. Megkönnyebbülést érzek, mikor leszállunk a LAX-on, mint például: Oké, jól vannak a pálmafák!"

Roberts úgy tűnik készen áll a változásra, hiszen a Scream Queens forgatása után hajszínt váltott. " Amikor befejeztük a Scream Queenst meg kellett szabadulnom a szőke hajtól, mert Chanel (a karakterem) szőke volt. Meg kellett szabadulnom tőle, bár néha hiányzik."

Nemrég megalapította könyvklubját, a Belletristet, mely a "belle letters" szavakból tevődik össze. "Szeretek sokat olvasni és a könyvklub olyan mint egy baba. Azt szeretném, hogy, amit csinálok, az jó érzéssel töltsön el. Mindenki mindig kinevet, mert nyáron a legnagyobb táskám tele van könyvekkel, mert nem vagyok hajlandó rátenni őket az iPademre."

Ám Roberts nem tölt sok időt LA-ben. "Május 14-én filmet forgatni indulok Kanadába, "Little Italy" címmel, Hayden Christensennel. Ez egy romantikus vígjáték, a rendező Donald Petrie. Igazán szórakoztató film. Egyike azoknak, ahol nevetsz, sírsz, úgy érzem, nem láttam ilyen filmet az utóbbi időben."

"Billionaire Boys Club", amiben Ansel Elgorttal játszik és "Who We Are Now", melyben Julienne Nicholsonnal. "Nem tudom, hol fogják bemutatni a filmet, remélhetőleg egy fesztiválon. Ez teljesen más, mint amit eddig csináltam. Egy fiatal ügyvédet játszok, ez sokkal komolyabb, mint bármi amit eddig csináltam."

"Mindig megváltoztatom a hajam, a különböző szerepekhez különböző hajakat szeretek, hogy jobban érezzem magam a karakterben. Szeretem a barna hajat. A természetes színem piszkos szőke, ez jó ürügy arra, hogy befessem. A legközelebbi szín valami izgalmas lesz, például levendula."

Mit szólsz hozzá?

Emma Roberts lesz a sztárja a "Now I See You" című filmnek, amely a Tucker Tooley's Tooley Entertainment és az Entertainment One drámája.
Tooley a projektet Aleyandra Milchan és Scott Lambert, az Emjag Films producereivel valósítja meg. Ez Tooley első projektje az eOne-nal közösen, míg Robertsel együtt dolgozott már a "We're the Millers" című komédiában.
Abby McDonald adaptálta Nicole Kear emlékiratait.

Kear végzős volt a Yale-en, amikor megtudta, hogy csak néhány éve van mielőtt elvesztené látását. Ezt követően elindult, hogy a lehető legtöbbet hozza ki látásából. Amikor a világ már kezdett elmosódottá válni, egy dolog világossá vált: nem nyeri meg a harcot a vakság ellen. A bátorságot és reményt mutatja be a film, amelyben megbirkózunk a veszteséggel és ez elvezet a sikerhez és az igaz szerelemhez.

Tooleynak több projektje is van készülőben, többek között a Den of Thieves, Gerard Butler és Curtis Jackson főszereplésével.

Roberts nemrégiben szerepelt Ryan Murphy showjában, a Scream Queensben, a Nerve című thrillerben James Francoval és több filmjén is utómunkálatok zajlanak jelenleg.

Mit szólsz hozzá?

Az Emma és barátnője, Karah által indított könyvklub első ajánlott könyve még március hónapra: Joan Didion: South and West című műve. Most a könyvről és az írónőről olvashattok néhány alapadatot. Az írónő ezen könyve magyar nyelven nem jelent meg, viszont 2 másikat: A mágikus gondolatok éve (The Year of Magical Thinking) és Salvador bátran keressétek a könyvesboltokban!

Joan Didion 1934-ben született a kaliforniai Sacramentoban. Novella, memoár és esszéíró. 1956-ban diplomázott a Berkley-n. A diploma megszerzése után 2 évig dolgozott a Vogue magazinnál. Ezt követően számos könyve megjelent. Míg a Vogue-nál dolgozott találkozott jövőbeli férjével, John Gregory Dunne-al. 1964-ben házasodtak össze, és 20 évig Kaliforniában éltek. 1 gyermekük született. Korai életéről és betegségeiről, házasságától való búcsúzásáról The Year of Magical Thinking címmel 2005-ben adott ki könyvet. Vertioval, hányingerrel és sclerosis multiplex-el diagnosztizálták a '60-as években. 2003-ban 2 éven belül halt meg lánya és férje. Lánya haláláról Blue Nights címmel adott ki könyvet.
Joan Didion évtizedek óta a Nobel-díj várományosa, minden egyes új regényének megjelenése esemény, a tényirodalom körébe tartozó könyvei pedig az ezredvégi amerikai műveltség csúcsteljesítményei. Didion írásaira jellemző a narratív történetmesélés. Ezt a stílust kreatív irodalomként, intim iújságírásként emlegetik. Leginkább a párbeszédekre és a szerző általi tapasztalatokra támaszkodik. Didion a személyes érzéseit, emlékeit is beleírja könyveibe, mely magában foglalja a káoszt is, ahogy a világot látja. Didion elutasítja a hagyományos újságírást és inkább a szubjektív megközelítés áll hozzá közel. Didionra hatással volt Ernest Hemigway, Henry James és George Eliot. 2002-ben Didion megkapta a St. Louis Literary Award-ot a Saint Louis University jóvoltából. Majd megkapta a The Year of Magical Thinking című könyve, melyben házasságától búcsúzik el - az Amerikai Nemzeti Könydíjat.

Joan Didion mindig megtartotta jegyzeteit: hallható párbeszédekről, megfigyelésekről, interjúkról, esszék és cikkek tervezéséről. Most egy olyan notebookot kaptunk, amely nyomon követi férjét, John Gregory Dunne-t 1970 júniusában Luisiana, Mississippi és Alabama területén. Interjút készít kiemelkedő helyi figurákkal, leírja a moteleket, éttermeket. Leírja az élet ütemét, fényét, a faji, osztálybeli különbségek irányában lévő aggodalmát a kisvárosokban.

Mit szólsz hozzá?

Néhányan közülünk megilletődnek, ha meglátják Emma Roberts-t az utcán, azonban Robertsnek is megvannak a maga pillanatai. Amikor a Scream Queens színésznője elment egy könyvesboltba, ahol Ariel Levy író tartott dedikálást, odament az írónőhöz: "Megkérdeztem tőle, hogy később tudna-e beszélni velünk és ő igent mondott és ez nagyon kedves volt tőle. Istenem, imádom őt!"

Ha még nem találtad ki, Roberts szereti a könyveket és az írókat. (Amikor Levy könyvét olvasta kihagyta a barátaival való találkozást, hogy befejezhesse.) Ezért barátnőjével, Karah Preissal elindította a Belletristet, ami egy könyvklub, és bárki csatlakozhat hozzá. Beszéltünk Robertsszel a könyvek iránti szeretetéről, és arról, hogy exklúzív interjút készített Joan Didion legendás szerzővel.

Miért akartál könyvklubot indítani és honnan származik a név?
Az egyik legjobb barátnőm, Karah Preiss. 8 vagy 9 évvel ezelőtt találkoztunk, elkezdtünk együtt lógni és elkezdtünk a könyvekről beszélgetni, könyveket ajánlgatni egymásnak- különösen számomra, többet olvasott, mint én. Minden könyv, amit javasolt, az új kedvencemmé vált.
Sok különböző néven gondolkodtunk, kb. 10-en, de mindet különböző okok miatt vetettük el. Belletrist, egy régi, régi szó, aminek sok értelme lehet. Csak imádtuk ahogy hangzik, nőies, de ugyanakkor sosem hallottam másutt.

Az első könyv Joan Didion: South and West című műve.
A legfontosabb számunkra, hogy mindig olyan könyveket válasszunk, amiket szeretünk és azt gondoljuk, hogy az emberek olvasni akarnak. Természetesen ezeket a könyveket meg akarjuk venni. De választáskor mind a könyv és a szerző szeretetének helyén kell lennie. Új szerzőkkel is foglalkozunk majd, mert olyan sok ember ír csodálatos könyveket. Tehát olyan embereket is fókuszba helyezünk, akik inspirálnak minket és híresek, mint Joan Didion, és olyanokat is, akik még soha nem írtak könyvet.

Gyönyörű esszét írtál Joan Didionról a honlapra, exklúzív részletekkel. Hogy jött ez?
Megkaptuk a visszajelzést, hogy beleegyezett az interjúba és szó szerint felugrottam a levegőbe, majd megcsókoltam az utat. Utána természetesen jött a pánik, hogy mit fogok tőle kérdezni. Még viccelődtem is, hogy most már nem is akarom, mert túlságosan megijedtem. Végül Karahval átnéztük a könyvet és feltettük a kérdéseket, majd átküldtük Joannak és kb. egy hétig vártuk a válaszát.
Nagyon hálásak voltunk, hogy beleegyezett, mert nem igazán adott másnak interjút ezzel a könyvvel kapcsolatban. Joan annyira titokzatos, soha nem tudja igazán, mit fog csinálni.

Joannal folytatott beszélgetésed során beszéltél saját gondolataidról, félelmeidről az írással kapcsolatban? Gondolsz magadra, mint író?
Joan Didion valójában azt mondta, hogy vannak gyerekek, akiknek nem tud segíteni, de ezek a gyerekek megszállottan írnak a jegyzetfüzetükbe. És én voltam az a gyerek. Folyamatosan írok és szeretem is, legyen az esszé vagy novella. Szeretem a Slouching Toward Betlehem-et és a The White Album by Joan Didion -t. És akkor ott vannak még Chloe Caldwell esszéi is. Érdekes lenne, de meg akarok róla bizonyosodni, hogy azt is mondom az írással, amit mondani akarok. Színésznőként nehéz közzétenni dolgokat anélkül, hogy az emberek azt gondolnák, hogy önéletrajzi könyvről van szó.

A könyvek megteremtenek egy másik világot. Ez az, amit a színészek is csinálnak munkájuk során.
Oh, határozottan. Mindig kiválasztok egy könyvbéli karaktert az éppen aktuális szerepemre. Kb. 3 vagy 5 könyvet veszek alapul, miközben a karaktert játszom. Amikor az Amerikai Horror Storyt csináltam, rengeteg Stephen Kinget olvastam.

Szóval hogy működik a Belletrist? Minden hónapban lesz egy új könyv?
Minden hónapban azt szeretnénk, ha meglepetés lenne, hogy mi lesz a könyv. Néha lesz videó, vagy interjú vagy valami más. Valódi beszélgetésekre is szükségünk van, így lehetőség nyílik arra, hogy találkozzanak velünk a tagjaink és érdekes környezetben beszélgessünk a könyvről. Minden hónapban szeretnénk az izgalmat fenntartani.

Mi a te 'desert island' könyved?
Joan Didion: Slouching Towards Betlehem. John Wayne és Joan Baez történetei a kedvenceim. Amikor egy új városban dolgozom és magányos vagyok, akkor olvasom ezeket a fürdőkádban.

Melyik az a könyv, amit a legtöbb idődbe került elolvasni?
Valószínüleg a Breakfast at Tiffany's. Sokkal komolyabb, mint a film és sötét, elbűvölő. Imádom.

Mit szólsz hozzá?

Emma május 9-én részt vett Kim Crawford által rendezett Rose Launch-on. Kedvencünk nagyon csinos volt Milly ruhájában, amihez Stuart Weitzman magassarkút, és Cult Gaia táskát választott. Kiegészítőként Sandro dzsekit és Rebecca de Ravenel fülbevalót vett fel. A galériában 48 db képet találtok! A partyt nagy örömünkre végigfotózták, így több inside kép is készült Emmáról!

Mit szólsz hozzá?