Emma Roberts

Üdvözöllek az oldalon, amely a gyönyörű és tehetséges színésznő, Emma Roberts életéről és munkásságáról szól. Emma már sok filmben és sorozatban szerepelt, köztük a Családi üzelmekben, az Amerikai Horror Story 3. és 4. évadában, valamint a Scream Queens - Gyilkos történetben. Az oldalon rengeteg kép, interjú és friss hír vár nap, mint nap. Ha tetszik az oldal, látogasd meg minél gyakrabban, hogy ne maradj le semmiről, ami Emma izgalmas életével kapcsolatos.

Ki ő?

Emma Rose Roberts 1991. február 10-én született New York-ban. Édesapja a híres színész, Eric Roberts. Emma karrierje 2001-ben kezdődött, amikor is megkapta a Betépve című filmben Johnny Depp lányának a szerepét. A Nincs mese című sorozatban énekelt és gitározott. Bemutatkozó albuma, az Unfabulous and More: Emma Roberts, amit 2005 szeptemberében kezdtek forgalmazni. Ezt követően számos filmben és sorozatban szerepelt: Sikoly 4, Rokonlelkek, Családi üzelmek, American Horror Story, Scream Queens.

Bejárat

 
Projektek
The Blackcoat's Daughter (2017.02.16.) kész
Eredeti cím: February
Premier: 2017.
Műfaj: Horror, triller
Szerep: Joan
Leírás: Kat (Kiernan Shipka) és Rose (Lucy Boynton) egyedül maradnak a bentlakásos iskolában a téli szünetben, amikor rejtélyes dolgok történnek. Amíg a lányok egyre hátborzongatóbb eseményeket tapasztalnak az iskolában, Joan (Emma Roberts), a zaklatott fiatal nő eltökélt, hogy az iskolába jusson, amilyen gyorsan csak lehet. De míg Joan egyre közelebb kerül, Kat a láthatatlan gonosz erő felé csúszik, míg Rose kétségbeesetten próbál neki segíteni.
Magyar premier: Nincs adat
Four Seasons (2017) előkészületben
Eredeti cím: Four Seasons
Premier: 2017
Műfaj: vígjáték, dráma
Szerep: ??
Leírás: A történet New Yorkban kezdődik, ahol a Music család életét követhetjük figyelemmel. Walter a sikeres rádiós műsorvezető az alkoholista feleségétől eltávolodik, ugyanakkor problémás lányával törődik. A fia, Stephen megpróbál új életet kezdeni Los Angelesben, barátnőjével, de a családi viszály visszahúzza.
Magyar premier: Nincs adat
Now I See You (2018) előkészületben
Eredeti cím: Now I See You
Premier: 2018
Műfaj: dráma
Szerep: Nicole Kear
Leírás: Kear végzős volt a Yale-en, amikor megtudta, hogy csak néhány éve van mielőtt elvesztené látását. Ezt követően elindult, hogy a lehető legtöbbet hozza ki látásából. Amikor a világ már kezdett elmosódottá válni, egy dolog világossá vált: nem nyeri meg a harcot a vakság ellen. A bátorságot és reményt mutatja be a film, amelyben megbirkózunk a veszteséggel és ez elvezet a sikerhez és az igaz szerelemhez.
Magyar premier: Nincs adat
Belletrist Book Club
Leírás: Emma és barátnője, Karah Preiss alapította könyvklub. Minden hónapban ajánlanak a közösségnek egy könyvet, amit különféle érdekességekkel tesznek különlegessé: interjúk a szerzőkkel, találkozók a könyvklub tagjaival, élő videóinterjúk.

 

 
Elite

 

 BETELT!

 
Chat

Az oldalt egy ember szerkeszti: Cee! A chatben kérlek ne szidd Emmát, a szerkesztőt vagy a honlapot! Ha kérhetem, akkor a hirdetést is mellőzzük!

 
Információ
Cee Szerkesztő
2016. 09. 01. Nyitás
Emma Roberts Téma
G-PortálSosugary Tárhely
Linda Design
Gergő Köszönet
Nyilatkozat! Az oldal nem áll kapcsolatban Emmával vagy a hozzátartozóival, munkatársaival, menedzserével. Ez csupán egy nonprofit rajongói oldal, hogy minnél többet megtudjatok a színésznőről. Az oldalon minden saját, eltulajdonítani szigorúan tilos! A más helyekről származó tartalom forrással megjelölt! © 2016-2017 Emma Roberts Hungary
 
Hírek

Eve Babitz: Sex and Rage

Az Emma és barátnője, Karah által indított könyvkub ötödik ajánlott könyve még július hónapra: Eve Babitz: Sex and Rage című műve. Most a könyvről és az írónőről olvashattok néhány alapadatot. A könyv magyar nyelven nem jelent meg!

Eve Babitz 1943-ban született Hollywood-ban. Amerikai művész és író, fiktív memoárjairól ismert, valamint a kapcsolatáról a Los Angeles-i kultúl milieu-vel. 1963-ban vált ismerté, a hirhedt fotóról, melyen Marcel Duchamp táraságában sakkozik a Pasadena Művészeti Múzeumben, meztelenül. A fotót az amerikai modern művészet egyik legfontosabb részének tartják. Babitz szabad szexualitása írásában és életében is megmutatkozik. Viszonya volt többek között Steve Martin-nal, Harrison Ford-dal és Dan Wakefield-del is. A '60-as években lemezborítókat készített. Ez után kezdett írni. Cikkei több magazinban is megjelentek: Rolling Stone, Vogue, Cosmopolitan és Esquire. Számos könyve is megjelent: Eve's Hollywood; Slow Days, Fast Company; Sex and Rage; Two By Two; L.A.Woman. 1997-ben súlyos égési sérülést szenvedett. Ez után visszahúzódóbb életet élt.

A könyv eredetileg 1979-ben jelent meg, mely egy Los Angeles-ből New York-ba költöző álmodozó fiatal lányról szól. Jacarandával először Los Angeles-ben találkozunk a tengerparton, ahol részmunkaidőben szörfdeszkákat fest. Jacaranda újra és újra kapcsolatba kerül egy házas emberrel. 28 éves, nincsenek céljai és New York-ba költözik, hogy karriert indítson.
A Sex and Rage érzéki élménye a sorsnak, a munkának, valamint bizonyos találkozóknak.

 

2017.08.12. 19:00, Cee

Domino x American Express Platinum (08.04.)

Emma augusztus 4-én részt vett a Domino x American Express Platinum megnyitóján Bridgehamptonban. Az eseményt a Belletrist is támogatta, így természetesen Emma mellett Karah Preiss is megjelent, akivel közösen alapították a Belletrist Könyvklubot. A Domino egy online magazin, amelyen lakberendezési ötletek találhatók.

A Domino pop-up csak egy hétvégére tért vissza. A strandon állították fel üzletüket, a nyári stílus ünneplésére az American Express Platinummal és a Belletristtel közreműködve Bridgehampton városában. A Domino Outpost augusztus 4-6-ig elérhető. Három szórakoztató műhelyt is felállítottak, például virágkötészet és borkóstoló is jelen voltak. Az Outpost helyszínét a Domino kreatív csapata tervezte, elegáns, egyedi kialakítású. A termékek olyan márkák és tervezőktől származnak, mint a Hedgehouse, Jennifer Fisher, Heather Taylor, Wary Meyers.

Emmáról készültek képek a megérkezéskor, valamint a megnyitón is. Egyes magazinok monokróm mágiaként emlegetik megjelenését, ami egy fekete-fehér szoknya, mely elől cipzáros.

009uaa~0.jpg007uaa.jpg004uaa.jpg010uaa~0.jpg002uaa.jpg001uaa.jpg

019uau.jpg020uau.jpg011uau.jpg014uau.jpg001uau.jpgJRbWpyxs-5Q.jpg

2017.08.07. 08:00, Cee

Courtney Maum: Touch

Az Emma és barátnője, Karah által indított könyvkub negyedik ajánlott könyve még június hónapra: Courtney Maum: Touch;A Novel című műve. Most a könyvről és az írónőről olvashattok néhány alapadatot. A könyv magyar nyelven nem jelent meg!

Courtney Maum elismert író. Eddig megjelent művei: I Am Having So Much Fun Here Without You, Notes from Mexico és Touch. Az írásai, esszéi megjelentek már a The New York Times-ban, az O Magazinban, a Buzzfeed-en és az Electric Literature-ban. Valamint társforgatókönyvíró is, a filmek olyan fesztiválokon debütáltak, mint a Sundance vagy Cannes. Munkálkodott még divat újságíróként, party promóterként és trendelőrejelzőként. Jelenleg a MAC kozmetikumokat gyártó cégnél dolgozik.


 

Sloane Jacobsen a világ egyik legelismertebb trendelőrejelzője. A globális divat, életmód, és tech vállalatok fizetik, hogy a jövő trendjeit megjövendölje. Nemrégiben a családdal kapcsolatos előrejelzései meggondolatlanok voltak: a világ túlzsúfolt, a munkanélküliség, a főiskolai költségek és az élelmiszerárak emelkedése mind óriási problémák.
Tehát nem meglepő, amikor a technikai óriásvállalat, a Mammoth felajánlja, hogy Sloane vezesse az éves konferenciájukat ünnepelve az önkéntes gyermekteleneket. Azonban Sloane elkezdte érezni az elektronika elleni mozgalom jeleit, és így újra előtérbe kerülhet az empátia, és az együttérzés. Kűzd azzal a ténnyel, hogy előrejelzései szinkronban vannak munkáltatói küldetésével és hogy legközelebbi kapcsolata az autójával van. Sloane meg van győződve arról, hogy ösztönei megfelelőek, és próbálja megvédeni az emberi élet interakcióját.

A történet bemutatja, hogy egy embernek mit kell tennie a globalizált világban.

 

2017.08.05. 16:34, Cee

Julie Buntin: Marlena

Az Emma és barátnője, Karah által indított könyvkub harmadik ajánlott könyve még május hónapra: Julie Buntin: Marlena;A Novel című műve. Most a könyvről és az írónőről olvashattok néhány alapadatot. A könyv magyar nyelven nem jelent meg!

Julie Buntin Észak-Michigan-ből származik. Még újnak számít az írók között, ezért nem sok nyilvános adatot lehet találni róla. Dolgozott már az Altanticnál, a Cosmopolitannál, az Oprah magazinnál is. A Marymount Manhattan College-ban fiktív írást tanít, és a Catapultnál az írói program vezetője. Jelenleg Brooklínban, New Yorkban él.


 

Két lány és két vad év története, amelynek nagy ára van és meghatározza a következő évtizedeket.
A michigani tizenéves Cat új városba költözik, ahol eleinte nagyon magányos, mígnem egy nap találkozik szomszédjával, a gyönyörű Marlenaval. Cat gyorsan összebarátkozott Marlenaval, akivel együtt próbálták ki először az italt, a cigarettát, drogot és a csókolózást. Az évek folyamán Marlena meghalt, belefulladt a közeli erdőben lévő jeges vízbe. Most, évtizedekkel később, 'amikor egy kísértet váratlanul a felszínre kerül' Catnek újra meg kell próbálnia továbbmenni, még akkoris, ha Marlena emléke visszahívja.
A múlt és jelen közötti kírésteties párbeszéd Marlena felejthetetlen történetét meséli el, egy olyan barátságról szól, amely túlmutat minden értelmen.

 

2017.06.30. 14:48, Cee

Emma Roberts interjúja: Ariel Levy - 2. rész

EMMA: ...olyan kezed van...amikor a színpadom beszéltél...

ARIEL: Muppet kezem van, igen, igaz.

EMMA: Nem... inkább nagyon... vígasztaló.

EMMA: Mikor találtad ki ezt a címet?

ARIEL: Kezdetben az volt a fejemben, hogy 'To the Blue Sky and Back', mert a kék ég egyenlő a kalanddal és Mongóliában a szállodámat 'Blue Sky'-nak hívták.

EMMA: Szeretem a 'Blue'-ra való hivatkozást... Maggie Nelson: Bluets

ARIEL: Ó, az egy szép könyv.

EMMA: Rebecca Solnit: Field Guide to Getting Lost, ő is a "Blue"-ról ír.

ARIEL: és Joan Didion: Blue Nights.

EMMA: Blue Nights. A szemem megrándul, amikor erre a könyvre gondolok.

ARIEL: De a szerkesztőm győzött meg engem, és szerintem igaza volt. Túl álmosan hangzott, túlságosan álmodozó cím lett volna.

EMMA: Neke is tetszik a 'The Rules Do Not Apply' cím...ez valójában egy pozitív cím, mert néha a szabályok valóban nem alkalmazhatók valakire.

ARIEL: Mindig ez az, amit a New Yorkerbe keresek, amikor profilt írok. Olyan nőket keresek, akik, mint Edith Windsor vagy Diana Nyad, akik Kubából költöztek Floridába 64 évesen. Úgy gondolom, hogy nagyon pozitív dolog, hogy szabadon bármit megtehetsz.
Például Donald Trump sem gondolja, hogy a szabályok érvényesek rá, ugye? Nem kell elmondania az igazat, közli az adatokat a sajtóval, ez rossz, ez nárcizmus. De az is igaz, hogy Hillary Clinton szerint a szabályok rá sem érvényesek. Hiszen ő lett volna az első női elnök. Ez egy felszabadító gondolat volt számára, és izgalmasnak ígérkezett, hogy megnézzük a világot egy nő perspektívájából.

EMMA: Szeretem Lamar Van Dyke idézetét: "Nem néztük meg a képernyőnket, tényleg csináltunk dolgokat..." Azért szeretem ezt, mert úgy érzem én is a szociális média része vagyok és szeretem is ezt, és a könyvklub elkezdésével ez még jobban igaz.

ARIEL: Néha kell az is az életünkbe...

EMMA: Pontosan. Szóval arra gondoltam, hogy a kapcsolat a szociális médiával és az okostelefonokkal, különösen újságíróként...

ARIEL: Nos, a diktafont használom, mint te is, nagyon sok mindent csinálunk szóval fontossá válik a szociális média.

EMMA: Szóval mi a kapcsolatod a közösségi médiával?

ARIEL: Tényleg örülök nektek srácok, de ...nem értem.

EMMA: Őszintén szólva úgy érzem, olyan volt előtte, mintha minden év millenium lett volna. Mindenki többet tud rólam és most én vagyok az a személy, aki nem tud semmit. A húgom 16 éves, úgyhogy olyan vagyok... szóval most én vagyok az idióta. Egyszer zseni vagyok, aztán idióta. Tudod, hogy megy ez.

ARIEL: Pontosan tudom. Olvastam, hogy szereted a könyveket.

EMMA: Az emberek mindig megjegyzik az utazásonok, hogy miért nem teszem a könyveket az iPademre. De én azt nem szeretem. Szeretem a könyvet a kezemben tartani, mindig van egy könyv a táskámban.

ARIEL: Az kemény dolog.

EMMA: Karah?

KARAH: ...a könyvedben van egy rész, amikor úgy döntöttél, hogy gyermeked van és mégsem mondasz le a kalandról. Mik azok a dolgok, amik szabályozzák az életed?

ARIEL: Az egész életem felborult nagyon nagy sebességgel. Azt gondoltam, hogy ez nevettséges. Végül úgy voltam vele, hogy átadom magam az eseményeknek. Ennek következtében képes voltam megnyugodni. Tehát most sokkal nyitottabb vagyok. Az első helyen az életemben mindig az írás állt, és ez így is marad, annak ellenére is, hogy most kapcsolatban vagyok egy dél-afriaki orvossal, akivel Mongóliában találkoztam és most ingázunk New York és Dél-Afrika között. Az álmom, hogy úgy éljek, mint egy cigány karaván. [Emmára néz]

EMMA: "Emma Rose"

KARAH: Azt akarom, hogy így menjenek a dolgok: "Csak olvass a sarokban, aztán gyere ide és beszélj velem".

ARIEL: Nos, szeretném, ha ezt megtennéd!

EMMA: Hát, megyünk.

KARAH: Meg fogjuk csinálni.

EMMA: Valamit gyorsan meg akarok mutatni neked! Tegnap este készültem az interjúra és minden cikket elolvastam rólad az interneten. ...és akkor olyan voltam, aki mindent meg tud csinálni.

ARIEL: Nos?

EMMA: [megmutatja a telefonját] Nem csatlakozott az internethez. Így mentem fel és írtam be, hogy ki mondta, hogy mindent megtehetsz?! és a böngészőm válaszolt: Nem kapcsolódsz az internethez.

ARIEL: Nos, ott van.

EMMA: Boszorkányság.

2017.06.12. 10:03, Cee

Emma Roberts interjúja: Ariel Levy - 1. rész

Miután befejezte a forgatást, a The Late Show-t Stephen Colberttel, Emma elindult az Ed Sullivan Színházból és végigment a Midtown-on, hogy találkozzon Karahval (Karah Preis) a legendás Strand Könyvesboltban és egy beszélgetés erejéig megállítsák az egyetlen és utánozhatatlan Ariel Levyt.

EMMA ROBERTS: Érdekes volt, hogy az Emilyvel (Nussbaum) folytatott beszélgetés során azt mondtad, hogy a 'The Year of Magical Thinking' a fájdalom birodalma, mert legutóbb Karah és én találkoztunk Joan Didionnal a St. John the Divine-ben. Aznap éppen egy fotósorozatot készítettek velem, amikor azt mondtam: "Találkozni fogok Joannal!" és elkezdtem sírni. Karah várt rám odakint és elkezdtünk nevetni. Ma pedig Colbertnél jártam és siettem, hogy találkozzak Karahval, Joan pillanaat volt...

ARIEL LEVY: Azt gondolom, hogy a legmenőbb és legjobb dolog a világon ha a könyveidet a könyveid mögé helyezed. Ez annyira nagyon boldoggá tesz, hogy el sem tudom mondani.

EMMA ROBERTS: Imádjuk a könyveket. Azt hiszem ez a barátságunk legerősebb része. Az emberek azt hitték, hogy valójában nem leszünk olyan jó barátok, de nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy....

KARAH PREIS: Könyvek.

EMMA: ...szeretek olvasni és mindig többet és többet akarok tanulni és ő (Karah) egy hatalmas olvasási listát adott.

ARIEL: Az íróknak egy nagy ajándék, hogy ilyenek vagytok és a közösségi médiát ilyesmire használjátok, nem pedig kézitáskák eladására.

KARAH: Mond el neki!

EMMA: Te mond el!

KARAH: Meg akarjuk csinálni, amit Kylie Jenner a sminkkészletével....

EMMA: A könyvekért.

KARAH: A könyvekért.

EMMA: Nos, tudom, hogy azt mondtad, a 'The Year of Magical Thinking' nyilvánvalóan hatással volt rád. Amikor tinédzser volták, melyek voltak azok a könyvek, amik hatással voltak rád, amikbe beleszerettél?

ARIEL: Tinédzserként olvastam néhány furcsa dolgot, de a huszas éveimben a kollégiumban rátaláltam Grace Paley-ra, és még mindig nagyon szeretem. Grace Paley nagyon fontos volt nekem mindig. Azt hiszem, amikor az egyetemen kívül voltam olvastam Jeanette Wintersont is...Azt hiszem ez akkor lehetett, amikor elkezdtem 'Joan Didion: Slouching Towards Bethlehem' című könyvét is. És Janet Malcolm, aki most a kollégám, őt is szeretem olvasni. Az első könyvem tőle a 'The Journalist and the Murderer' volt. A kedvencem tőle pedig a 'Two Lives'.
Amikor a Wesleyan Egyetemen tanultam nem volt alaptanterv, és nagyon elköteleztem magam a kanonikus oktatás mellett, ezért sok görög mitológiát és viktoriánus irodalmat olvastam. Különösen szeretem a novellákat.

EMMA: Szeretem a novellákat. Te is írsz majd novellákat?

ARIEL: Nem tudom. Nem gondolok a dologra.

EMMA: Eszedbe jutott, hogy az új könyvedet ne memoárként írd?

ARIEL: Valószínüleg úgy kellett volna tennem és akkor nem sértem meg emberek érzéseit, de.... nem. Ez jó így.

EMMA: Lehet, hogy a sajtóban is csúszik.

ARIEL: Nem tudom. Liz Strout azt mondta nekem, hogy ahogy írok az olyan, mintha egy karakter odajönne hozzá és rögtön az ő szemszögéből kezdi látni az eseményeket. Zadie Smith szerint olyan vagyok mint egy fiktív író. Van egy vágyam, hogy meglássam a dolgokat és írjak róluk és meggyőzzem az olvasókat arról, hogy ez a világ.

EMMA: Igen. Nos, ez egy ajándék. Nagyon jól csinálod.

KARAH: Nagyon, nagyon jól.

ARIEL: Mennyi idősek vagytok?

KARAH: Én 27, Emma pedig 26.

EMMA: Én 19 vagyok!

ARIEL: Igen, igen, igen.

KARAH: Kíváncsi vagyok, hogy a huszas éveidben hogy egyeztetted össze a háziasszony szerepet a vad élettel?

ARIEL: ....a huszas éveimben és a harmincas évek elején úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon emberi konfliktus, és a kalandvágy természetes dolog. Az újdonság izgalma és a stabilitás, biztonság iránti kettős vágy. Ez az emberiség....De azt hiszem ez a nők számára rendkívül bonyolult, mert hosszú nemzedékek óta a nőknek nem volt szabad kalandokra gondolniuk. Ez csak a közelmúltban vált elérhetővé számukra, mármint, hogy az életüknek ők maguk legyenek a főszereplői.

EMMA: Nos, azt hiszem ezt a kérdést fel lehet tenni hangosabban, nagy nyilvánosság előtt, ami jó dolog.

ARIEL: Azt hiszem az anyaság sem követel nagyfokú egyediséget. Úgy értem, hogy a terhesség és a szoptatás kivétel természetesen, azt a férfiak nem tudják megtenni. Az anyaság nem azt jelenti, hogy választanod kell, hogy kalandor leszel, vagy édesanya. Több kollégának, akikről beszéltünk: Janet Malcolm, Joan Didion, mindnek van gyermeke és mégis sikerült mindkét oldalukat megőrizniük.

2017.06.10. 21:27, Cee

Ariel Levy: The Rules Do Not Apply

Az Emma és barátnője, Karah által indított könyvkub második ajánlott könyve még április hónapra: Ariel Levy: The Rules Do Not Apply című műve. Most a könyvről és az írónőről olvashattok néhány alapadatot. A könyv magyar nyelven nem jelent meg!

Ariel Levy 1974-ben született  New Yorkban. A The New Yorker munkatársa és a Female Chauvinist Pigs: Women and the Rise of Raunch Culture szerzője. A munkája megjelent a The Washington Postban, a The New Yorkerben, a Vogueban, a Slateben, a Men's Journalban és a Blenderben. Levy 2009-ben a The Advocate június/júliusi számában a '40 év alatti legbefolyásosabb ember' listáján szerepelt.
Levy a '90-es években a Wesleyan Egyetemen végzett. Elmondása szerint az ott szerzett tapasztalatai nagymértékben befolyásolták a modern szexualitással kapcsolatos nézeteit. Az egyetem után rövid ideig a Planned Parenthoodnál dolgozott, de onnan kirúgták. Ez után egy new yorki lapnál kezdett dolgozni. A The New Yorker magazinnál 2008 óta dolgozik, és ő írta Cindy McCain és Marc Jacobs profilját. Írt már John Watersről, Donatella Versaceról, Al Frankenről, Clay Aikenről és Jude Lawról. Feltárta az amerikai drogfogyasztással, a nemi szerepekkel és a leszbikus kultúrával kapcsolatos kérdéseket, valamint az amerikai popkultúráról is írt, mint a Sex and the City és Gwen Stefani. Ezek közül néhány cikk utal Levy  személyes gondolataira a modern feminizmus állapotáról.

Amikor a 38 éves new yorki író, Ariel Levy elhagyta Mongóliát 2012-ben, terhes volt, házas, pénzügyileg stabil, és sikeres. Egy hónap elteltével már semmi sem volt igaz ebből. Levy elmeséli, hogy hogyan épített fel egy nem szokványos életet, majd figyelte, hogy hogyan esik szét minden elképesztő sebességgel. Mint generációjából sokan, ő is foglalkozik azzal, hogy felújítsa a hagyományos szabályokat a munkáról, szerelemről és a nőiségről. "Azt akartam, amit mindenki: egy társat, akivel családot lehet alapítani, szerelmet, meglepő és fiatalos dolgokat, intimitást és autonómiát, biztonságot és kalandot, izgalmat és újdonságot, de nem lehet mindent megkapni."
Ebben a memoárban Levy lemont a kalandról és arról, hogy olyan nő legyen, aki szabadon megteheti amit akar. Saját története a rugalmasságról felejthetetlen portrévá válik.

 

2017.06.03. 10:05, Cee

Emma Roberts interjúja Joan Didionnal

Joan Didion írásait 18 éves koromban fedeztem fel, és azóta is rajongója vagyok. (Erről többet olvashattok az esszémben.) Ezért a lehetőség, hogy meginterjúvoljam őt a Belletrist számára megtiszteltetés volt. Néhány dolog közös bennünk: Kalifornia iránti szeretetünk, az írás, és a színészkedés.

Belemerültünk a beszélgetésbe az új könyvéről, a South and Westről. Az ikonikus szerzővel, és az én személyes hősömmel, aki az interjú során elárasztott bölcsességével, elkötelezettségével és élettapasztalatával.

Az írás kezdete

Emma: Milyen visszaolvasni a jegyzeteit? Néha, amikor megnézek egy filmet, amiben játszok, nem emlékszem a jelenet felvételére, vagy, hogy ilyen rész valaha volt a filmben. Volt olyan, hogy elolvasta a jegyzeteit és nem emlékezett rá, hogy ezt leírta?
Joan: Nem - mindenre emlékszem, amit leírtam valaha. Emlékszem, hogy olyan helyeken vagyok, ahol beszélni akarok, és szeretnék világos képet alkotni arról, ahol éppen vagyok. Érdekesek ezek a jegyzetek, mert visszaidézik a fiatalabb énem. Ám az az énem kevésbé érdekes, mint reméltem.

Emma: Melyik történt először? A gondolat, hogy megírja a South and West-et vagy először fellapozta a jegyzeteit, hogy 'talán van itt valami'.
Joan: Megnéztem a jegyzeteimet és arra gondoltam, hogy van itt valami. A legtöbb részét a jegyzeteknek már megírtam, de úgy érzem a tudáshoz nem kerültem közelebb.

Emma: Egy újságírónak nehéz 'megélni a pillanatot'? Számomra, mint színésznő nehéz, mert folyamatosan dolgozom, és a munka az életem. Azt hiszem arra gondolok, hogy az életed csak a tiéd?
Joan: Az életed mindig a tiéd, függetlenül attól, hogy hogyan használod. Nehéz megélni a pillanatot, mert szeretünk a távolból szemlélni.

Emma: A The Paris Review interjújában azt nyilatkozta, hogy, amikor kislány volt történeteket írt, de valójában színésznő akart lenni. Mi változott? Volt valaha meghallgatáson?
Joan: Azt hiszem ugyanolyan nyomás van rajtam írőként, mint színésznőként lett volna. A két tevékenység ugyanaz, hiszen mindkettő valamilyen expozícióval jár. Soha nem akartam színésznő lenni, még mindig az akarok lenni. A sacramentoi színházban játszottam néhány jelenetet. Semmi jelentőségteljes.

Emma: Azt mondta, hogy az írók mindig eladnak valakit. Az írással kapcsolatban az egyik félelmem, hogy ha írok valamit, azzal megbántok valakit, esetleg valakit, aki kedves számomra. Hogyan tudják az írók ezt összeegyeztetni? Önnek is vannak ilyen félelmei?
Joan: Ezeket a félelmeket el kell engedni.

Karakterépítés

Emma: A South and West-ben olyan régi képek vannak, amelyeket az édesapja készített önről, hogy láthassan önmagát időről-időre és azt mondhassa, hogy a képen lévő lány hasonlít rám. Most már nem érzi magát olyannak, mint a múltban? Ez olyasvalami, amin minden nő keresztülmegy, mert a fiatalság összekapcsolódik a szépséggel?
Joan: Az ifjúság és a szépség összekapcsolódásának nem sok köze van hozzá. Néha különbözőnék érzem önmagamtől a múltbéli énemet, de ez olyasmi, amin minden ember átmegy. Át kell mennünk rajta, különben megfulladunk.

Emma: A South and Westben azt írja: " Soha nem vártam, hogy a Gulf Coast-nál férjhez megyek." Talán azt gondolta, hogy nem fog férjhez menni? Azt hiszem a fiatalok könnyen elképzelik az esküvőjüket, de a házaséletet már nehezebben. Kényelmetlenül érezte magát azáltal, hogy úgy tekintenek önre, mint aki házas vagy nem házas?
Joan: Mindig szerettem volna megházasodni. Szerettem gondoskodni róla, és John is gondoskodott rólam. Soha nem érdekelt, hogyan látnak minket az emberek.

Emma: Van egy rész a California Notes-ban, ahol a kudarcokról, gyengeségekről és visszautasításokról ír. Mire gondolt? Esetleg arra, hogy ez egy kifejezettem nőies tulajdonság, hogy olyan könnyen fedezzük fel a hibákat és a kudarcokat?
Joan: Nem hiszem, hogy ez kifejezetten nőies vonás. Vannak jobb és rosszabb dolgok azok között, amiket a fejemben tartok.

Egyedülálló utazás

Emma: "Szerencsés voltam. 'Hajlamos vagy arra, hogy a szíved szabályozza a fejedet.'" Tudnom kell: hajlamos arra, hogy a szíve szabályozza a fejét?
Joan: Nem, nem hagyon, hogy a szívem szabályozza a fejemet - vagy legalábbis próbálom.

Emma: A California Notes-ban olyan nevelésről ír, amely a szokásostól eltér. Mi a helyzet ezzel a nem szokványossal? Ön szerint ez ajándék vagy átok? Különösen a nők számára.
Joan: Azt hiszem a szokatlan nem átok senkinek. Nem tudom, hogy rosszabb-e a nőknél. Ez egy szokatlan perspektíva.

Emma: A South and Westben az egyik kedvenc részem, amikor a Mississippi Broadcasters ebédlőjében van és hallotta, hogy egy nő azt mondja " soha nem voltam máshol, de el akartam menni". Nem igazán tudom hogy reagáljak erre. Amikor először olvastam szomorúnak találtam, de rájöttem, hogy nem hívta fel az írásmód a figyelmet arra, hogy sajnáljuk ezt a nőt. Azt hiszem az lenne a kérdés, hogy megkönnyebbült-e a The Gulf-nál való tartózkodás ideje alatt, olyan messze a "jó információforrásoktól"?
Joan: Nem találtam a déli helyet megnyugtatónak. Régen ott éltem, mint gyermek, de a későbbi visszalátogatások során nem éreztem magam otthon.

Emma: Van valamilyen utazás, amit azoknak javasol, akik "ki akarják tisztítani a fejüket"? Vagy ez túl nagy luxus, amikor sok a szabadidő?
Joan: Nem tekintem luxusnak. Számomra nem működött annak ellenére, hogy meg kellett tennem.

Emma: Mint valaki, aki szintén ír, meg kell kérdeznem: toll vagy ceruza?
Joan: Csak spirálozott jegyzetfüzeteket használtam és leírtam amit akartam. Tollat használok.

2017.05.29. 19:16, Cee

Amit Joan Didion jelent számomra - Emma Roberts esszéje

Amikor 18 éves voltam és New York Cityben laktam, találkoztam egy fiúval. A Gramercy Parknál volt egy lakása, ami furcsának tűnt számomra, mert azon a környéken vagyonos emberek éltek és csak felnőttek rendelkeztek kulccsal a parkhoz. Hét év telt el azóta, és most jövök rá, hogy a fiú biztosan nem volt felnőtt és a lakás sem az övé volt.

De nem ez a lényeg, mert abban az időben éreztem, tapasztaltam a legtöbb felnőtt dolgot. Kaliforniában nőttem fel, így New Yorkban mindig szabadnak és érettnek éreztem magam. Mivel a fiú író volt, megpróbált írni, valószínüleg rólam, gondoltam. Kiderült, hogy nem.

Joan felfedezése

Akárhogyis, ez a fiú adott nekem egy könyvet a könyvespolcáról. A könyv címe: Play It As It Lays. A szerző: Joan Didion. Korábban soha nem hallottam róla, de elkeztem olvasni.

Attól a pillanattól beleszerettem Joanba. Joan Didiont nem csak olvasod. Joan Didion információkkal tölti meg az életed. Olyan helyekre kalauzol el, mint Kalifornia, New York és Hawaii, másképp. Ő megváltoztatja a gyászt és a veszteséget is. Humanizál olyan hírességeket, mint John Wayne és Joan Baez. Arra kényszerít, hogy megértsd, hogy egy újságíró nem csak egy ember, aki híreket közöl, hanem valaki, aki történeteket mesél. Olyan érzetet kelt, mintha ő lenne a saját életének riportere.

Nem az egyetlen nő vagyok, aki ezeket a dolgokat gondolja Joanról és biztosan nem az utolsó. Van azonban egy részem, és úgy gondolom, minden embernek van egy része, aki Joant olvas, és azt gondolja, hogy ő a minden.

Igaz, először olvastam Joan Didiont, mert egy kedves fiú azt mondta, 17 vagy 18 évesen. Az a helyzet, hogy ebben a korban olyan dolgokat csinálsz, hogy az emberek egy bizonyos módon lássanak. Úgy gondolom, ez még 25-26 éves koromban is igaz.

Továbbra is olvasom Joant, mert szeretem az ő szemszögéből látni a világot. Úgy érzem tartozom annak a fiúnak, mert bizonyos értelemben Joan számomra a minden.

Csend volt. Valami valóságos történt: ez volt az élet. Ha tudta volna ezt tartani, képes lenne átvenni a játékot és helyesen cselekedni, bármit is jelentsen ez.

Ez az a vonal, amit az 1970-ben megjelent Joan Didion regényről hallottam. Ugyanebben az évben olyan utazást tett, amely a legújabb, South and West című könyve alapjául szolgált.

New Orleans

A 20-as éveim első felének nagy részét New Orleans-ban töltöttem, egy olyan városban, amelyet gyorsan megszerettem. Azt hiszem, bárki, aki New Orleansban töltött időt, egyetért abban, hogy egy más emberként hagyja el a várost.

A South and West című könyv New Orleanst írja le: 'A rosszindulatú és jóindulatú energia titkos forrása, a pszichikai központ." Úgy érzem, New Orleans egy olyan hely, amely megtalál, megragad és más irányba fordít.

Miután New Orleansban forgattam két szezont az Amerikai Horror Storyban és a harmadik még bizonytalan volt, akkor a The Garden District környékén sétáltam és hortelen késztetést éreztem arra, hogy kihirdessem a hűségemet e furcsa kis helyen. Fél város a vadnyugaton. New Orleans határozottam gyarmati, ahogy Joan fogalmaz. Megálltam az utcán és azt suttogtam: "Visszajövök, hamarosan találkozunk!".

Hat hónappal később visszatértem New Orleansba, hogy filmezzek.

Amíg New Orleansban voltam, úgy éreztem magam, mint egy külföldi. Furcsa volt, hogy vannak olyan emberek, akik egy házban éltek egész életükben, és ismerték a szomszédaikat. Úgy értem, tudtam, hogy ilyan dolgok léteznek, de valaki, aki 12 éven keresztül, évente 5 alkalommal költözött és iskolát váltott, és rengeteg házban élt Los Angelesben, nem voltam tisztában azzal, hogy mit jelent származni valahonnan, kötődni valahová. Nem tudtam, hogy az emberek minden szerdán a barátaikkal vacsoráznak a Clancy-ben és szombatonként isznak a verandán. Hogy az életük a hagyományon és a rutinon alapul.

Mivel gyerekként sokat költöztünk, nem tartoztam szorosan egy helyre sem. Minden alkalommal, amikor elköltöztünk, anyukám azt mondta: "Em, búcsúzz el a háztól!", és elhajtottunk a kocsifeljáróról. Most, az ágyamban, ami a Los Angelesben bérelt házamban van, nem tudok elaludni éjszaka, akkor becsukom a szemem és végigsétálok a francia negyeden, amíg el nem alszom.

New Orleansban be kellett állnom a déli időre, ami azt jelenti, hogy minden háromszor annyi ideig tart. Kávé, vacsora, jó reggelt, jó estét. Nincs olyan, hogy gyorsan. A város általában fagyos hangulatot generál bennem. 'Amikor visszatérek', mindent csak így hagyok ott. Mint egy babaház. Nagyon konfortos, hogy egy hely változatlan marad, amikor visszatérek. Ez megkönnyíti a távozást.

A South and West című könyve végén Joan tesz néhány megjegyzést a hírhedt Patti Hearst-ről, de valójában Kaliforniáról van szó. A hely, ahol élek és felnőttem. E könyv olvasásakor hajlamos vagyok arra gondolni, hogy az élet mások számára egyszerű. New Yorkban születtem, de a szívem, mint Joané is, nyugathoz húz. "Egyszerűen itt könnyű lennem, más helyen nem lenne könnyű." Joan Didion mágikus varázsa az, hogy segít megérteni az életed, otthonod, önmagad és pontosan ezt tette a South and West című könyvben is.

Amikor világossá vált, hogy a Belletrist megvalósul, el kellett döntenem, hogy melyik könyvvel kezdjünk. Tudtam, hogy a South and West 2017. márciusában jelenik meg, mert nyilván benne volt a naptáramban. Az az elképzelés azonban, hogy Joan Didionnal interjút készítsek, olyan dolog volt, amiről eddig csak álmodoztam. Olyan dolognak tartottam, ami soha nem fog megtörténni.

Nagyon ritka, hogy a dolgok a képzeletedől valósággá válljanak. Ám ez a ritka alkalom most megtörtént, elhoztam a Belletrist számára egy interjút Joan Didionnal. Örömmel oszton meg itt a bölcsességeit veletek, hogy emlékeztesselek a végtelen lehetőségekre, amelyek a könyvek világában rejlenek.

 

2017.05.25. 22:12, Cee
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.