Emma és Karah 2017. július 5-én készítettek interjút Dani Shapiroval, melyben a Hourglass című könyvéről beszélgetnek elsősorban.

BELLETRIST: Milyen tanácsot adnál azoknak, akik nem házasodtak meg, vagy még nem házasodtak meg, de szeretnének?

DANI: Attól tartok, hogy kicsit szakértőnek mondhatom magam, hiszen kétszer voltam házas, mielőtt M-hez mentem. Különösen a húszas éveimben szerettem volna férjhez menni, mert azt gondoltam, hogy ez segít megoldani az életem. Természetesen ennek semmi értelme, de jobban éreztem magam. Szerettem volna férjek, mert egy férj támaszt nyújt. Ehelyett kétszer rosszul választottam és minden alkalommal kevésbé éreztem magam jól. A második házasságom nagyon rövid volt és napi pánikrohamjaim voltak, de nem tudom miért. Nem hittem magamban és nem voltam türelmes. Mindannyian kristálygömböt akarunk, de nem láthatjuk a jövőt. Nem tudhattam, hogy 34 éves koromra érzem azt, hogy megérkeztem. Ekkor jött el az a pillanat, amikor az életem undramatikus, csendes, és időt tölthettem azzal, hogy megismerjem magam.

BELLETRIST: A férjeddel az irodalomban is egymásra találtatok, hiszen ő is író. Mi rendkívüli módon érdeklődünk az ilyen párok és munkájuk iránt. Mit tesztek az összehasonlításokkal, hogy kezelitek? Miért kell mindig összehasonlítgatni és miért keressük mindig más kapcsolataiban a sajátunkat?

DANI: Azt hiszem ez a fajta összehasonlítás nemcsak az irodalmi pároknál, de más párolnál is gyakori. Emlékszem, egyszer, egy 3 napos csendes, meditációs visszavonuláson voltam, és ott kezdtem látni, hogy mi zajlik a fejemben - és amire nagyon gyakran gondoltam, az az összehasonlítás. Jó vagyok? Rossz vagyok? Ez a személy jobban csinál valamit, mint én? Ez folytatódott újra és újra. Szörnyű volt, de óriási lecke volt ennek a haszontalansága. Ez az emberi természet. Amikor az irodalmi párokról beszélünk, akkor gyakran vannak nyomok az összehasnlításra interjúkban, folyóiratokban. Talán az a dolog, ami megkülönbözteti az irodalmi párokat más pároktól, az a 'publikált papír'. Természetes, hogy megpróbáljuk figyelni a másik embert, és tanulunk a hibáiból vagy kapcsolataiból. Ez egy nagyon jó módja a tanulásnak!

BELLETRIST: "Mutasd meg az internetes keresési előzményeidet és megmondom ki vagy!" Ez teljesen igaz! Mi volt az internet előtti Rorschach-teszt?

DANI: Haha, ez jó kérdés! Mindig voltak rögeszmék és mindig a tudatalatti módszerek voltak alkalmasak a rögeszmék feltárására. Irodalom tanárként azt is elmondom a diákoknak, hogy ha megmutatsz nekem egy írásodat, megmutatom neked az írói rögeszméimet. Ha elolvasod a munkámat, akkor tudni fogod a családi titkaimat. A keresési előzmények mindent elárulnak. Úgy értem, kiűríthetjük valakinek a pénztárcáját és úgy is sokat tanulhatunk róla, de korántsem annyit.

BELLETRIST: Mary Midgley-t idézzük: "Mi nem csak egy személy vagyunk, hanem sok." Szeretjük ezt az idézetet, mert úgy érezzük, hogy más emberek vagyunk. Mindig azt gondoljuk, hogy mi választjuk ki az embert, akivel az életünket éljük és szeretjük, amikor vele vagyunk. Azt gondoljuk, hogy tetszeni kell a másiknak szó szerint és metaforikusan is. Gondolod, hogy néhány kapcsolat azért ér véget, mert már nem akarják így látni egymást? Ha már nem férsz hozzá a másikhoz, mert elidegenedtetek?

DANI: Ez volt a legfőbb aggodalmam, amikor megírtam a Hourglass-t. Az a tudat, hogy két embernek különbözőnek kell lennie, és, hogy mi történik amikor elválnak az útjaik, és az a mély dolog, amit ilyenkor érzünk. Amikor az évek alatt mindig változunk, mások és mások leszünk folyamatosan. Azt gondolom, hogy ez az, ami miatt egyes kapcsolatok véget érnek. Megváltozunk! Nagyon örülök annak, hogy én és M. továbbra is tiszteletben tartjuk egymást. Nem minden percben, talán nem minden nap, de az idő nagy részében igen. Amikor rám néz nem csak a mostani Dani-t látja, hanem azt is, akivel annak idején találkozott és mindent a két Dani között. És én is ugyanígy. Ez egy különleges dolog.

BELLETRIST: Honnan tudod? Honnan tudod, hogy M. a megfelelő neked? Hirtelen jött, vagy hosszú idő alatt jutottál erre?

DANI: Az az érzés, hogy M. a megfelelő számomra kezdettől fogva bennem volt, egy mély intuíció volt. Olyasmi volt, amit eddig soha nem éreztem. Az első találkozó óta megkérdőjelezhetetlen volt, hogy ő az igazi és sohasem kételkedtem ebben, még akkor sem, ha valamilyen rossz dolog történt. Ő az én emberem!

BELLETRIST: Mi az az életedben, amit szerettél volna ha megtörténik, de nem történt?

DANI: Szerettem volna, ha az apám elég hosszú ideig él ahhoz, hogy láthassa milyen sikereket értem el. 24 éves koromban halt meg autóbalesetben, ezért soha nem volt esélye rá, hogy büszke legyen rám. Szomorú. Amikor a fiam nagyon beteg volt, hihetetlenül hálás voltam, hogy felépült. Amikor a fényképeit nézem a szemem hálával teli könnyekkel telik meg.

BELLETRIST: Megvilágít minket.... mit gondolsz a könyved epilóguláról? Igaz, hogy volt olyan személy, aki mindig elkapott?

DANI: Igaz, hogy az a személy, akivel most vagyok képes elkapni. Persze már nem az a személy vagyok, aki mindig voltam. Azt hiszem, talán meg kell engednünk magunknak, hogy néha elkapjanak.

BELLETRIST: Hiszel a lelki társakban?

DANI: Hiszem, hogy vannak emberek az életünkben, akikkel lelki kapcsolatban vagyunk: ezek lehetnek barátok, tanárok, partnerek...mindenféle ember, akikkel az életünk során találkozunk. Van egy különleges érzés, amikor ez megtörténik, minden ismerős, könnyű. Amikor találkozunk valakivel, és érezzük ezt a lelki kapcsolatot, az egy csoda, egy csodálatos dolog. És érdemes megjegyezni.

BELLETRIST: A könyvedben ezt írtad: " Meg kellett történnie, hogy M. úgy döntött, hogy egy vitathatatlanul kevésbé veszélyes élelet kezd élni velem." Aztán azt a kérdést teszed fel: "Megakadályoztam őt abban, hogy önmaga legyen?" Ez volt az egyik legkeményebb kérdés, amit meg kellett kérdezned magadtól a könyv írása közben?

DANI: Ez olyan, mint egy fájdalmas, éles, láthatatlan üvegszilánk, ami minden alkalommal megszúrt, amikor megérintettem. Az írás során több kérdést is feltettem magamnak. Hogyan változtattunk egymáson, hogyan változott az életünk a közös döntéseink miatt? Sokkal inkább vagyunk önmagunk, vagy kevésbé? Sok szempontból azt gondolom, hogy ezek a kérdések, amiket a pároknak újra és újra fel kell tenniük a kapcsolat során. És talán megkérdezni egymástól is, azért, hogy fejlődhessünk. M. nekem köszönhetően egy kicsit kevésbé lett önmaga, de ugyanakkor sokkal inkább önmaga is lett. Én pedig ugyanígy általa. Egyikünk sem akarná másként csinálni a dolgokat, sem a fájdalmat, haragot vagy csalódást. A Hourglass-ban szerettem volna megragadni azt a szépséget, amelyet egy másik ember teremtett, alakított ki és formált bennem.

BELLETRIST: Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy író vagy....Miért tartod fontosnak az olvasást?

DANI: Az olvasás egy empátiás gyakorlat. Az olvasás során egy másik világba lépünk be. Az olvasás során rájövünk, hogy kevésbé vagyunk egyedül. Nem számít, hogy mennyire idegen vagy más az élettapasztalaod, az író mégis azt az érzést adja az olvasónak, hogy ott volt és ő maga isátélte.